A spanyolok értek fel a csúcsra

A laikusabb szurkolókat biztosan meglepte a tény, hogy eddig se Hollandia, se Spanyolország nem nyerte a nemes trófeát. Tegnap este óta a csodálatos futball kultúrával rendelkező dél-európai ország elmondhatja magáról, hogy világbajnok!

Futballtörténelmet írtak Del Bosque játékosai, végre valahára célba ért a spanyol armada. Az egész világbajnokság alatt jól beosztották az erejüket, masszív csapatjátékot mutattak, az utolsó négy meccsükön gólt sem kaptak. Az érem másik oldala, hogy 7 meccsen összesen csak nyolcszor tudtak betalálni az ellenfeleik kapujába, de -szerintem- ez nem nagyon bántja őket... Ez a csapat már a két évvel ezelőtti Európa bajnokságon is nagyon jó -sőt egy jó formában lévő Torres-sel még talán jobb is- volt. Nem volt könnyű dolguk a döntőben, egyrészt mert az ellenfél Hollandia sokszor a durvaság határán túl játszott, másrészt nagyon is tudatos volt az Oranje, a jól megszervezett védekezés mellett várt a lehetőségekre, amik végül el is jöttek, de Casillas tegnap nagyot alakított.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a spanyolok léptek fel támadólag a döntő elején, talán ha ekkor betalálnak, akkor sokkal látványosabb meccsen dől el a világbajnoki cím sorsa. A hollandok érezték, hogy ebből baj lesz, előbb taktikai szabálytalanságokkal, majd kifejezetten durva megmozdulásokkal próbálták meggátolni az ellenfelük lendületét. Sikerült is nekik, de hogy ennek nem lett nagy ára számukra, azt csak az angol bírónak köszönhetik. Nem volt elég erélyes, és ezt nagyon hamar megérezték a játékosok. De Jung megmozdulása pedig egész egyszerűen minősíthetetlen, azonnal ki kellett volna állítani. Szerintem ez nagyobb hiba volt, mint egy benézett tizenegyes vagy les, mert nem tudom elképzelni, hogy az esettől néhány méterre álló Webb nem látta, hogy mi történt. Ezt nem lehet arra fogni, hogy az angol bírók engedik a kemény játékot, bizony gyáva volt ahhoz, hogy ilyen korán kiállítson valakit. A félidő hátralévő részében elharapódzott a rugdosódás, a spanyolok is felvették a kesztyűt, sajnos nem a játékkal törődtek. A szabálytalanságok mellett azért helyzetek is akadtak a félidő hátralévő részében, néhány ígéretes lehetőség kialakult mindkét kapu előtt. Nagyon érződött a játékon a tét, a spanyolok nem tudták hozni a lendületes támadójátékukat, a hollandok pedig csak vártak és vártak a nagy lehetőségre...

A második félidő is igencsak paprikásan kezdődött, villantak sorban a sárga lapok. Meggyőződésem, hogy ez máshogy lett volna, ha a meccs elején határozottabb a bíró... Spanyolország meddő fölényben volt, de nem nagyon érződött rajtuk a hit, hogy itt ma képesek lesznek győzni. A koncentrációjuk csökkent, egyre aktívabban vettek részt ők is az adok-kapokban. A hollandoknak a 63. perc hozta meg a várt nagy esélyt, Sneijder pazar labdájával Robben lépett ki teljesen egyedül, de Casillas bebizonyította, hogy nem csak a nők szavazatai miatt kirobbanthatatlan évek óta a válogatott kapujából. Bámulatos mozdulattal rúgta szögletre a labdát, de azért akárki is áll a kapuban, ezt a helyzetet Robbennek illett volna értékesíteni. A gól után aktívabbak lettek a spanyolok, egyre veszélyesebb támadásokat vezettek. A parázs hangulat sem hagyott alább, egy véleményes Puyol lökést nem fújt be a bíró a spanyol tizenhatoson belül, amitől nagyon dühbe gurultak a hollandok. Gólt a rendes játékidőben már nem tudott szerezni egyik csapat sem, maradt a nulla nulla. Hát mit mondjak, ez egy világbajnoki döntőn azért elég nagy blama...

A hosszabbításban egyre erősebb lett a spanyol fölény, pályára lépett Torres is, igaz, hogy ekkor már David Villa nem volt a pályán. Ott volt viszont a csereként beállt Fabregas, látszódott, hogy a spanyolok nem akarják a döntést a tizenegyespárbajra hagyni. Az Oranje sem mondott le teljesen az ellentámadásokról, de nem hiszem, hogy bármelyikük is nagyon sírt volna, ha nem esik gól a hosszabbításban. A 109. percben nagyon nehéz helyzetbe került Hollandia, Heitinga visszahúzásért megkapta a második sárgát és egyben a pirosat is. A spanyolok megérezték a lehetőséget, a 117. perc a győztes gólt hozta számukra,amit Iniesta bombázott a kapuba. Azt hiszem ezt a pillanatot se ő, se több millió spanyol ember se fogja elfelejteni élete végéig! Nagy-nagy küzdelem végére tett ezzel pontot a Barcelona középpályása, szinte kirobbant az öröm a játékosokból. Nem csodálom, nem mindennap nyer világbajnokságot valaki!

A hátralévő pár perc már hamar lepergett, a 10 emberrel játszó narancssárga mezesek nem tudtak komoly egyenlítési lehetőséget kiharcolni, a trófea Spanyolországba került. Nem hozott látványos meccset tehát a döntő, de összességében a profi teljesítményükkel szerintem megérdemelték a spanyolok a világbajnoki címet. Hiába, manapság már a jól felépített csapatjáték többet ér, mint az egyénieskedő csillogás, mondhatni ez volt a 2010-es dél-afrikai torna nagy-nagy tanulsága.

Viva Espana!

Hollandia - Spanyolország 0-1 (0-0, 0-0, 0-0) 
Johannesburg, Soccer City, 85 000 néző
vezette: Howard Webb (angol)
Hollandia: Stekelenburg - Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst (Braafheid, 105.) - Kuyt (Elia, 71.),  Van Bommel, Sneijder, De Jong (Van der Vaart, 99.), Robben - Van Persie
Spanyolország: Casillas - Ramos, Pique, Puyol,  Capdevila - Xabi Alonso (Fabregas, 87.), Xavi, Iniesta, Busquets - Pedro (Navas, 60.), Villa (Torres, 106.)
gól: Iniesta (116.)
kiállítva: Heitinga (109.)
sárga lap: Van Persie (15.), Van Bommel (22.), De Jong (28.), Van Bronckhorst (54.), Robben (84.), Van der Wiel  (111.), Mathijsen (117.), illetve Puyol (17.), Ramos (23.), Capdevila (67.), Iniesta (117.) Xavi (121.)

Világbajnoksággal kapcsolatos